2016. aug 11.

Kínai kalandom 1. rész: “Van orvos a gépen?”

írta: Fashionline Hungary
Kínai kalandom 1. rész: “Van orvos a gépen?”

img_1253.JPG

Pár dolgot az elején le kell szögeznem, hogy értsétek a beszámolóm igazi lényegét. Először is nem nyaralni mentünk Kínába, és nem a milliomos kínaiak között vacsoráztunk a 124. emeleti fényűző étteremben. Adódott egy lehetőség, amitől hosszú hetekig teljesen elzárkóztam. Mindenki csak hajtogatta, hogy egyszer élünk és lehet nem jutok ki máskor, ezt az országot látni kell, de én nagyon féltem. Sajnos az ember itthon nagyon hamar megszokja a jót, belekényelmesedünk dolgokba, fintorgunk ha valami nem úgy van, minden nap friss ételt eszünk, persze csakis a kedvenceink közül, makulátlan helyeken tisztálkodunk és étkezünk. Ha reggel már picit is többen vannak a buszon, mint szerintem normális lenne fújtatok, forgatom a szemem, hiába csak 5 percig kell utaznom. Ha valaki nekem jön vagy rálép a lábamra fél napig pufogok, hogy mégis hogy képzeli. Ha a mosogatógép csak egy pöttynyi foltot is hagy az edényen, duzzogva dobom vissza. Ha bárki az üres leveses tányéromba akar második fogást szedni, egyenesen rosszul vagyok és félretolom. Ez az élet itthon. Hogy többek között mire jó egy kínai út? Hogy megtanuljunk átlépni önmagunkon, a megszokáson, a gátlásainkon, és rájöjjünk az ahol mi élünk, abban a környezetben amit mi teremtettünk, egy csoda és igenis meg kell becsülni.
De ne szaladjunk ennyire előre. Mikor mar biztos volt az utazásom próbáltam ismerősök által felkészíttetni magam mindenre amire fehér embert fel lehet készíteni. Balázs tényleg a legrosszabb emlékeit mesélte el, így megalapozott volt a félelmem. Az egyik ismerősöm elájult a hosszú út alatt, így reagált a szervezete. A másik egy fénymásoló papírnyi oldalt írt tele azokkal a gyógyszerekkel es alapdolgokkal ami nélkül ő sosem indul el Kínába. Így hát semmit nem bíztam a véletlenre egy egész komoly túlélő csomaggal készültem, annyi gyógyszerrel, amennyi soha nem volt még otthon sem, annyi fertőtlenítővel, nedves törlővel, intim mosakodóval, hogy a kézipoggyászba be sem fért volna. Így történt hát, hogy augusztus 1-jen munka után kezdetét vette a kínai kalandunk.

fullsizerender_13.jpg

Egy egész napot utazni a legrutinosabb embernek is megterhelő. 2 évvel ezelőtt, mikor Amszterdamba utaztunk sajnos elég rosszul voltam a repülő úton, egyfajta pánikrohamom volt, így azóta minden repülés alkalmával attól rettegek, hogy újra szembe kell néznem azzal az érzéssel. De szerencsére mindig megúszom. Mivel az érzés csak akkor múlt el mikor leszálltunk, ezért attól tartottam ha itt elkap, akkor 5 vagy 8 órán át szenvednem kell majd. Eddig még csak fapados járattal utaztam, így óriási megkönnyebbülés volt, mikor megláttam a nemzetközi járat tágasabb tereit, kényelmesebb üléseit, a monitort az előttem lévő ülésen. Azonnal megnyugodtam, tudtam itt nem lehet baj. Fel lehet állni, picit mozogni, több mosdó is van, illetve fel voltam szerelkezve könyvekkel, magazinokkal, és zenékkel. Annyira rákattantam az egyik játékra a monitoron hogy észre sem vettem a felszállást. 

fullsizerender_1_5.jpg

Az első 5 óra nagyon hamar elszaladt, ekkor átszálltunk Dohában, ahol végigsprinteltük a repteret, mert azonnal indult a gépünk tovább Hangzhouba. Ez a gép még nagyobb és még kényelmesebb volt. Bár mikor a pilóta angolul beleszólt a mikrofonba, és megkérdezte van-e orvos a gépen, kicsit bepánikoltam. Végül nem derült ki, hogy rosszul lett-e valaki, nagyon diszkréten intézkedtek. Nem sokkal felszállás után kiosztották a menü lapot, ezen volt rajta a háromféle vacsora és háromféle reggeli, amik közül választani lehetett.

fullsizerender_2_4.jpg

Minden annyira új volt, nagyon élveztem. Még a kis dobozos ételeket is, amik bár íztelenek, de nagyon jól esnek.

img_0967.JPG

A kivetítőn folyamatosan követtem hol járunk éppen, milyen magasan repülünk, mennyi a hőmérséklet. Tényleg átrepültük a fél világot, és én olyan voltam, mint egy gyerek, mindennek örültem, tapsikoltam, és vártam az új világot.

fullsizerender_3_2.jpg

19 óra utazás után végre megpillantottam Kínát, az óriás felhőkarcolóival, a minden négyzetmétert kihasználó építkezéseivel, a nyüzsgéssel, a szmoggal, az újdonság varázsával együtt.

fullsizerender_4_2.jpg

Bár Hangzhoutól még 2 órányi autóút várt ránk Yiwuig, a célállomásunkig. Mikor megérkeztünk, és kiléptünk a levegőre olyan volt, mint egy burok, egy forró, párás gömb, amiben sétálsz, és várod, hogy mikor lesz egy ajtó vagy egy ablak, amit ha kinyitsz friss levegő érkezik, de ez nem történt meg. És az emberek, az utca, a közlekedés, minden annyira más, szokatlan, furcsa és érdekes.

fullsizerender_5_1.jpg

A kínai kalandunk a jövő heti cikkben folytatódik…

Puszi, Detty

Szólj hozzá

kína repülés utazás kaland bloggerlife hungarianblogger