Nagyon-nagyon sokan olvastátok a Kínai kalandom 1.részét, így ahogy ígértem itt a folytatás. Mivel a napjaink kint nagyon hasonlóan teltek, így inkább különböző kategóriákba szedtem az emlékeimet, hogy jobban megismerjétek ezt az érdekes kultúrát.

A kezdőképen egy bevásárlóközpont földszintjén állomásozó árusok csoportját látjátok, ahogy minden megbeszélés nélkül egymástól egyenlő távolságra elhelyezkedve várják, hogy valaki lótuszt, sárkánygyümölcsöt és más - számomra ismeretlen - eledelt vásároljon tőlük.

Közlekedés

Ahogy minden más, Kínában a közlekedési kultúra is nagyon eltér az európaitól. Ha egyáltalán lehet ezt kultúrának hívni. Nagyjából két csoportra lehet osztani őket. Akiknek van autójuk és akik motorbiciklivel, robogóval járnak. Csak és kizárólag hatalmas, felső kategóriás autókkal utaznak, nem látni egy Fordot Fiestát, egy Toyota Yarist, csak hatalmas terepjárókat, Bentleyket, Porschekat és persze az általuk úgy imádott Mercedeseket, amiket ők csak lazán Benznek hívnak. Autóeladásban világelsők, például 2015 első 9 hónapjában 13,7 millió személyautó került eladásra a legnépesebb országban. Természetesen ezzel arányosan a környezetszennyezés is rohamosan nő. És hogy hogyan vezetnek? Teljesen figyelmen kívül hagyják a lámpákat, a záróvonalakat,a  sávokat, és mindent ami a KRESZben felmerülhet. Viszont 30-cal mennek, így szinte soha nincs baleset. De megérkezni 21 óra repülés után és beszállni az autóba, ami értünk jött...hát érdekes élmény volt. Folyamatosan dudálnak. Mindenki mindenkire. Egyáltalán nem idegeskednek, nem szidják egymást még akkor sem, ha valaki éppen szembe jön velük egy egyirányú utcában. Mindketten dudálnak, kikerülik egymást és már el is felejtették az egészet. És nem csak az autósoktól lehet erre számítani. A gyalogosok lassú léptekkel a 6 sávos úton át, anyuka 2 éves gyerekkel, motorbiciklivel, bukósisak nélkül a forgalommal szemben. Ez náluk teljesen mindennapos. Ha esik az eső, nyílnak a motorokra drótozott esernyők, és robognak tovább. Ha éppen dugó van felhajtanak a járdára és onnan is ledudálnak mindenkit. Egészen elképesztő. Azt hiszem ezt hosszú távon sem tudnám megszokni.

Szállás

A hotel, ahová a foglalásunk szólt (fenti kép) teljesen megfelelt az igényeinknek. Magyarországról elég nehéz eldönteni, hogy a hotel, amit lefoglaltunk valóban olyan lesz-e, mint ahogy itthonról gondoltuk. Itt egy hotel annyi csillagos, ahány csak a homlokzatra kifér. A vélemények pedig kínaiul vannak, tehát esélytelen ez alapján tájékozódni. De szerencsénk volt, a hotelbe nem lehetett belekötni. Minden szobához iPad mini jár (bár kétséges, hogy eredeti-e), és minden gombnyomásra működik. A fények, a függöny, a klíma, az ajtó. És igen, jól látjátok a wc szinte a szobából nyílik és egy üvegajtó választja el a külvilágtól. Nem túl intim, de ezt is megoldottuk. :) Minden nap takarítanak, és minden nap törölközőket cserélnek ha kell, ha nem, ezzel is növelve a környezetszennyezést.

Étkezés

A higiéniának egy külön blokkot szentelek majd, így most maradjunk annyiban, hogy az ételektől féltem a legjobban indulás előtt. Több zacskó keksszel és tartós kenyérrel indultam útnak. Biztos, ami biztos. Minden nap a szállodában reggeliztünk, így azzal nem volt gond. Állítólag nagyon sokat fejlődtek ezen a téren is az évek során, sokkal európaibb, vagyis élhetőbb számunkra is, mint például 4-5 évvel ezelőtt. Kedvencem a lépes méz volt, amit a lent képen is láthattok, egy tábla, amiből még nincs kipergetve a méz, egyenesen ebből folyik a tálba, amit már kenhetünk is a friss bagettre.Ilyet kérek az itthoni szállodákba is. :)

Az ebédek viszont már sokkal érdekesebbnek bizonyultak. Mivel napközben a Marketeket jártuk, és próbáltunk minden időt munkával tölteni, így nem értünk rá elmenni ebédelgetni, úgyhogy maradtak az ottani kifőzdék. Egy itthoni viszonylatban nagyon-nagyon lepukkant, koszos, 40 fokos, páragőzös helységet képzeljetek el, ahol körben sütnek-főznek ki tudja mit, mindenki nyomakszik, kiabál, és a tisztaságot még hírből sem ismerik. A két kínai lánynak (Mofi és Tina) akik velünk voltak próbáltuk elmagyarázni angolul, hogy mit szeretnénk enni, ők pedig kézzel-lábbal próbálták mindezt tovább adni a "chéfnek", aztán lett ami lett. Amíg készültek az ételek én fertőtlenítő- és nedvestörlővel áttöröltem az asztalt majd a széket is. Gondolhatjátok hogy néztek rám. De egyszerűen nem lehetett máshogy, ragadt minden, aminek okára csak később jöttem rá, mikor már mindannyian leültünk enni. Imádják a leveseket sok tésztával, pálcikával önteni a szájukba, és ráadásként minden ételükből kilóg egy csirkeláb. Azt hittem rosszul látok. Ezt elkezdik szopogatni (persze nagyon hangosan), majd a porcogót kiköpik az asztalra a tányérjuk mellé. Ha ízlik nekik az étel látványosan csámcsognak, étkezés után pedig zajosan böfögnek. Az első ebédnél ez így együtt sokként ért. Azt hittem, hogy ezt egy igénytelenebb, kulturálatlan réteg csinálja, de később, mikor a magas beosztásban lévő, intelligens, gazdag ügynökünk is végignyomta ezt, rájöttem, itt ez teljesen normális. Ezek után az ebédemet mélyen a tálamba bámulva, soha fel sem nézve töltöttem.

A vacsoráink viszont újra felüdülések voltak. Igaz, hogy esténként nem a kínai éttermeket részesítettük előnyben, de istenieket ettünk a pakisztáni, a török és az arab éttermekben. Humusz, naan kenyér és szabadban sült csirke saslik. Ilyenkor nyaralásnak éltem meg az egészet.

Minden sarkon felszeletelt dinnyét árulnak kis tálkában pálcikával. Nagyon rászoktunk. Majd belegondoltam ha itt a Blaha sarkán árulná egy nő vajon vennék-e tőle. Nyilván nem. :D De Kínában valahogy ezekhez a dolgokhoz is máshogy viszonyul az ember.

És azért más kedvencem is akadt. Például az utcai árustól vett földimogyoró. Itthon is imádom, de a kínai a különleges méz ízével egyszerűen mennyei. Sajnos soha többé nem találtuk meg azt az árust, amit a boltban vettük az meg meg sem közelítette. Még egy fotót sem készítettem róla, így csak az ízlelőbimbóim emlékében őrzöm. Balázs nagy kedvence pedig az utcán gurulós kemencében sütött kukorica. Kis lyukak vannak kialakítva ezen a kemencén, amibe szénnel tüzel az árus, és minden résbe csak egy cső kukorica fér be héjával együtt. Mikor késznek ítéli szabad kézzel fogja meg, letépi a héját, felszúrja egy pálcikára és már adja is a kezünkbe. Erről is van kép, ahogy éppen jóízűen rágcsálom.

Összességében megtörtént amire nem számítottam, isteni ételeket ettem és szuper újdonságokat próbáltam ki Kínában.

Arcok

Amikor úton voltunk és Dohában át kellett szállnunk, alig volt időnk a következő gépig, így sprintben tettük meg az utat. A videózás, bámészkodás és futás közepette egyszer csak oldalra nézek, és egy karnyújtásnyira állt tőlem egy fekete csadoros nő, akinek csak a szeme volt szabadon. Filmekben, könyvekben azért jó pár ilyet láttunk már, de így élőben bizony nagyon ijesztő volt ahogy pont egymás szemébe néztünk. Az arcokról röviden annyit, hogy rengeteg nemzetiségű, vallású ember él Kínában. Próbáltam nem megbámulni a sejkeket, az arabokat, a pakisztániakat, a csadoros nőket, a színes bőrűeket, de sokszor nehéz volt megállnom annyira sokszínű volt a város. (Remélem nem haragszanak a képekért.)

Termékek

Mi jut eszünkbe ha meghalljuk, hogy Kína? Az a sok, általában nem túl jó minőségű termék, ami tőlük érkezik hazánkba. Persze ez részben igaz is, de ahogy már korábban is említettem nagyon sokat fejlődtek ezen a területen is. Más részről pedig ne felejtsük el, hogy a legdrágább, márkás termékeket is itt gyártják az olcsó munkaerő miatt. A márkákkal viszont nem nagyon vannak tisztában. Az Apple jel a kedvencük. Ott van mindenen és mindenhol. A hűtőn, a cipőn, a sminktermékeken (kép). A Facebook is híres, a kezemben éppen egy parfümöt tartok. Azt is kiszagolták valahonnan, hogy a Titkos Kert nagy divat, így ezt is megtaláltuk. Nyilván fogalmuk sincs mi van ráírva a színezőre, de az európaiak ezt kérték, úgyhogy ilyenjük is van. Láttam egy lányt, akinek a cipőjén hátul Adidas jel, a nyelvén pedig egy GAS felirat virított. Nincs határ. Mindent lehamisítanak, azt is ami nem létezik. Azért ezen jókat vidultunk legtöbbször.

Azért itt is van pozitív példa, jó pár kincsre szert tettem kint tartózkodásunk alatt. 2 kreatív tervező könyv, a hologramos hátizsák, amit az utolsó outfit bejegyzésben láthattatok. Több kiváló minőségű koreai kozmetikum, algás maszk, neszesszer, TED Baker telefontokok, szemüvegek, esernyő. És itt van ez a gyönyörű menta zöld színű bőrönd szett, ami szerelem volt, de sajnos nem tudtam volna hazahozni.

Viszont a történetnek koránt sincs vége, annyi élmény van még bennem, hogy egy harmadik, befejező résszel jövök jövő héten, ahol a higiéniáról, az építkezésekről, a családokról és a visszaútról fogok mesélni sok-sok képpel, mint most.

Puszi, Detty