Nagyon sokan olvastátok az első részt, amelyikben arról írtam, hogyan választottuk ki a szolgáltatókat (ha nem, akkor ITT megtehetitek), de az hamar kiderült, hogy a legtöbben a ruhára vagytok kíváncsiak, főleg, hogy egy Daalarna Szalonban készült képpel kezdődött a bejegyzés. Azt azért fontos tudnotok, hogy érdemes hamarabb kiválasztani a helyszínt, mint a ruhát. Sokan úgy vannak vele, hogy mindegy hol lesz, de van egy elképzelés a ruháról, és ha törik, ha szakad, olyat szeretne a menyasszony. A Daalarna Szalonban az első kérdések között szerepelt a helyszín és az esküvőnk stílusa, ehhez mérten mutattak ruhákat. Én teljes mértékben egyetértek ezzel, gondoljatok bele milyen egy fényűző kastélyban egy pamutszoknyás, spagetti pántos ruha, illetve hogyan mutatna egy pajtában, szalmabálán pózolva egy óriás abroncsos, hercegnős ruha strasszokkal. (Nyilván ez a két véglet.) 

Így hát elsőként a helyszínről: Én is azok közé a menyasszonyok közé tartozom/tartoztam, akik vízparti szertartást képzeltek el, madárcsicsergéssel, gyönyörű napsütéssel, de nem túl meleggel, majd elegáns vacsorát egy hófehér, modern rendezvényteremben, telis tele élővirágokkal, körasztalokkal, fehér kesztyűs pincérekkel, csokornyakkendős vendégekkel. Segítek, ilyen helyszín Magyarországon jelenleg nincs (ha tudtok ilyenről szóljatok), bár tény, hogy az utóbbi években nagyon összekapták magukat az éttermek, rendezvényházak esküvő terén, szóval választékban nincs hiány. Mesebeli helyeken tudnak a párok házasságot kötni. Természetesen amit először meg kell nézni, hogy mi az az összeg a párnak, ami még belefér. Nekünk nem volt konkrét hely, amikor elkezdtünk keresgélni. Korábban a Robinson Restaurantban képzeltem el, valószínűleg a tópart vonzott és a joghurtos túrótortájuk. De egy vacsora alkalmával hamar rájöttünk, hogy a kis elválasztások miatt alkalmatlan a hely egy 80-90 fős teraszon ültetéshez, hogy ne legyen a vendégek között kerítés. Aztán tavaly nyáron megnyitott A kert bisztro Zuglóban, ahol mi is lakunk. Ahogy beléptünk, egymásra néztük, és ugyanarra gondoltunk: ez tökéletes lenne nekünk. Erről csatolok egy képet, hogy értsétek mire gondolok. 

A kertben lett volna a szertartás, a teraszon a vacsora, bent pedig a buli. Viszont sajnos annyira új volt még a bisztro, hogy nem voltak a helyzet magaslatán rendezvényszervezés terén, mi lettünk volna az első esküvőjük, a szomszédoktól több feljelentést kaptak a zaj miatt, engedély kellett volna...szóval nagyon bonyolult és rizikós volt, így lemondtunk róla. Ezen kívül még kb. 10 helyszíntől kértem árajánlatot, de nem voltunk elragadtatva. Vagy olyan összeg szerepelt az e-mail végén, ami a csillagos eget verdeste, vagy ha jó volt az ár, igazából egy négyfalú, "pucér" éttermet kaptunk volna. Időben voltunk még, így nem stresszeltünk ezen, nyitott szemmel jártunk. Nagyon hosszan tudnám írni, hol mi volt a probléma, miért nem erre meg arra esett a választásunk, de azt a szeptemberi szombati napot sosem felejtem el, amikor felkeltünk, és Balázs egyszer csak elém állt: "Legyen a Symbolban!" Sokan furcsának gondolhatjátok ezt a  választást, egy buli jön elétek, de a Symbol Budapest egy ideje Rendezvényházként is üzemel. Másrészt igen, mikor megismerkedtünk rengeteget buliztunk ott, Balázs pedig több céges vacsorán részt vett, így az ételek minőségében is biztosak voltunk. Hamarosan meg is kaptuk az árajánlatot, és megdöbbenve láttuk, hogy jobb árat adtak, mint egy egyszerű Diófa Étterem a 4 falával, ahol a promóképeken lefüggönyözött falak, fényfüggönyök és óriási székszoknyák voltak. Nem szeretnék senkit megbántani, mindenkinek más a stílusa, más az elképzelése, és ez így van jól. Nekem nagyjából ez a 3 dolog volt, amiben biztos voltam, hogy nem szeretném az esküvőnkre. Így hát eldőlt a helyszín! Augusztus 12. után pedig ígérem, szuper, esküvős képeket is hozok Nektek a helyszínről. Addig egy kis ízelítő a Gardenről. 

A ruha: A helyszín kiválasztása, letárgyalása, lefoglalása után megnyugodtunk. Jó kezekben leszünk és a dekorációval sem lesz gond. Jöhetett a ruha. Megmutatom nektek az álomruhámat, ami már jóval az eljegyzés előtt a Pinterest mappámban pihent. 

Egy álom, és az is marad. Sajnos Nurit Hen ruhát nem lehet kölcsönözni, vagy vásárolni Magyarországon. Olaszországban, Görögországban, Cypruson, Angliában, Dublinban, Amerikában és Izraelben vannak üzleteik. Így hát maradt a hazai kínálat. A kölcsönzést már az elején elvetettem, pontosan nem is tudnám megfogalmazni miért. Talán nem szerettem volna "használt" ruhában oltár elé állni, vagy azt szerettem volna, ha pontosan rám készül, de az is lehet, egyszerűen csak nem szerettem volna kompromisszumot kötni, hogy egy kis részlete esetleg nem tetszik. Viszont azt is tudtam, nem szeretnék fél millió forintot költeni rá. (Hogy utána 120.000 Ft-ért próbáljak már másnap túladni rajta, ahogy nagyon sok helyen látom.) Rengeteg szalon weboldalát megnéztem, de sajnos a tapasztalat az volt, hogy még mindig a fényes szatén, habos babos ruhák vannak többségben, így el sem jutottam próbára. Februárban vettem fel a kapcsolatot a Daalarna Szalonnal, e-mailben nagyon kedvesek voltak, és március 30-ra kaptam időpontot ruhapróbára. Tavaly ott voltam a Daalarna Fashion Show-n, és pár ruha igazán megdobogtatta a szívemet. Ezzel egy időben írtam a Fehér Szalonnak is, hogy szeretnék menni próbálni, ők már koránt sem voltak ilyen segítőkészek, külön kértem, hogy mivel 17 óráig dolgozok, így leghamarabb 17.30-ra tudnék odaérni. Visszaírták csak 17 óra. Szóval őket hagytam a fenébe. 

Ruhapróba a Daalarna Szalonban: Eljött a próba napja, amire a barátnőm kísért és igazán izgalomban voltam, hisz ez volt az első. A szalon gyönyörű és a két lány, akik fogadtak minket maximálisan segítőkészek, hozzáértőek és kedvesek voltak. Először átbeszéltük az esküvőt (időpont, helyszín, stílus, haj, smink...stb.). Felírtam három ruhát, amik a weboldalon megtetszettek. Mondták, hogy 5 ruhát fogok próbálni, mindenféle stílusban, hogy megnézzük melyik a legelőnyösebb és természetesen köztük lesznek az általam választottak is. Ez nagyon szimpatikus volt, nem unott fejjel azt várták mutassak rá egyre, amit rám adnak és már jöhet is a következő menyasszony. (Voltam a barátnőmmel ilyen próbán 2 éve.) Végig poénkodtunk, nagyon jó tanácsokat adtak, hol vegyek melltartót, milyen cipőt válasszak, mi áll jól az arcomhoz, az alakomhoz. Igazából fölülmúlták a várakozást. Gondolkoztam a hosszú ujjú ruhán, nekem nagyon tetszett. Mondták természetesen próbálunk egyet, de augusztus 12-én nem ajánlják. Igazuk volt. Ahogy belebújtam éreztem, hogy egyáltalán nem szellőzik és a nyári melegben egészen fullasztó lenne. De legalább szűkült a kör. Nekik egyébként összesen 2 fajta szoknyájuk van (vagyis volt akkor). Egy lenge, laza esésű puha tüll, aminek olyan finom anyaga volt, hogy állandóan hozzá kellett érnem, illetve egy kristálytüllből készült, cikkcakkos, jóval nagyobb szoknya. Mikor felpróbáltam mind az ötöt, mondták, hogy akkor egy bónusz ruhát még próbáljak fel. Természetesen ez volt az igazi. A barátnőmmel utána megbeszéltük, hogy valószínűleg ők már a legelején tudták, hogy ez lesz a tökéletes ruha, csak hagyták hagy éljem ki a próbálgatás örömét. Csillagos ötös. Ez volt a ruha, amiben kijöttem a próbafülkéből és mindenki csak bólintott egyet. Nem volt kérdés...Ezután leültünk és átbeszéltük az árakat, illetve hogy hogyan zajlik egy varratás. Nincs bérlés, itt mindenki a rászabott ruhát veszi meg olyan szoknyával, olyan felsőrésszel, olyan külön kívánságokkal, amilyennel szeretné. Nem árulok el nagy titkot, mert a weboldalukon is kint van, az a ruha amire végül mindenki igent mondott 419.000 Ft lett volna. 

Egyébként nem ez az a ruha, amit kiválasztottunk. Ő volt a 2. szerelem.

A nagy döntés

Miért a Daalarna? A hazai menyasszonyi ruha piacán egyértelműen az ő stílusuk áll hozzám a legközelebb. Az anyagok valóban kiváló minőségűek, profi az egész cég, jó kezekben lennék. A ruha egy álom lenne. És hát ki ne szeretné Daalarna ruhában kimondani a boldogító igent?!

Miért ne a Daalarna? Rohadt drága. Itt ugye mindig fontos tudni, hogy a márkát fizeti meg az ember, nem feltétlenül az anyagot. A márkát, amit ha kiteszek a Facebookra mindenki fog tudni, meg az a pár barátnőm, aki képben van ezekkel. És nagyon menő leszek, elmondhatom Daalarna ruhában mentem férjhez. Hűh! De igazából a nagynénémnek, a Balázs üzlettársainak, a kollégáimnak, a ceremóniamesternek az ég világon fogalma sem lesz róla, hogy mi a ruha márkája. Ők egyet fognak látni: hogy én hogy ragyogok azon a napon. Hogy szép-e a ruhám, illik-e hozzám és a legfontosabb, hogy jól érzem-e magam benne?! Másrészt mikor elkezdtük szervezni az esküvőt millió oldalt bekövettem, dekorosokat, virágosokat, sminkeseket, fodrászokat, esküvőszervezőket és azt látom, hogy eléggé elterjedt már ez a márka, sokan pont ugyanolyan ruhában vannak, és egy picit ettől megriadtam. Hogy beállok a sorba és ugyanúgy fogok kinézni. Darab-darab. Nah! Megint ez a ruha! Nyilván megvan az a 3 legszebb és emiatt legnépszerűbb típusuk, amit a leggyakrabban látok. Némi változtatás van rajtuk csak az eredeti modellhez képest. (Szívesen tennék fel ide egy 6 képből álló montázst az elmúlt két hónapból, ahol a menyasszonyok ugyanabban a ruhában vannak, de nem szeretnék senkit megbántani, természetesen mind mind gyönyörű és nem is kell mással foglalkozni.)

Időközben pedig a menyasszonyos csoportok bejegyzéseit is olvasgattam, ki mennyiért vett/bérelt, ki varratott, ki csalódott, ki árulja, ki rendel netről és kezdett megfogalmazódni bennem egy kép. Egy lány a Menyasszonyi Börze csoportba feltette a gyönyörű menyecskeruháját, én pedig kiderítettem ki varrta, mert ugyanolyan felsőrészt képzeltem el a menyasszonyi ruhámnak. Így hamar eljutottam Wyccához és megtudtam, hogy menyasszonyi ruhákat is készít. Hogyan deríted ki, hogy jó-e egy varrónő vagy sem? Mindenképpen kérj referenciamunkát! Miután én végignéztem a képeket, nagyon tetszett amit látok. Elkezdtünk e-mailezni, hogy mégis mit képzelek el, és a válaszokból egyre jobban megerősítést nyertem, hogy igen, ő egy jó varrónő. Például az összes üzletet leírta nekem Pesten, hová menjek csipkéért, hová menjek tüllért, hol pontosan mennyibe kerül, hol nem lesznek kedvesek stb. Pluszba pedig nekem Anyukám is tud varrni, így duplán hozzáértők vettek körül. Beszerzőkörútra indultunk Anyával, hogy megnézzük egyáltalán van-e értelme varratásban gondolkozni, van-e kínálat a városban, vannak-e különleges, modern anyagok egy menyasszonyi ruhához? Jelentem 1 napunkba telt, de van. Ezután elkezdtünk számolgatni mi hogyan jönne ki, hol mennyiért láttuk, melyik tetszett a legjobban, mennyi a varratás stb, és kijött egy összeg az egész ruhára, ami töredéke volt a Daalarna ruhának. Mivel én magam láttam az anyagokat, össze tudtam hasonlítani, nem kellett beletörődnöm semmibe, nem kellett kompromisszumot kötnöm. Úgyhogy megszületett a döntés, varratás lesz és már indultunk is vissza az anyagokért. Ha kíváncsiak vagytok a pontos részletekre, a csipkét a Csipke Szalonban vettük meg, a tüll anyagot pedig Laguna-Text-nél. Legjobb ára, legjobb minőség és stimmelő színárnyalat. Nem mindig a legnagyobb és legszebb üzletek kínálják a legjobb minőséget, igenis fel kell kutatni Mari néni méteráru üzletét, ami eldugott helyen van, nem hirdeti magát és nem a legszebb az üzlet kívülről. Csodákra lehet bukkanni. 

Mivel jövő hétvégén lesz az esküvőnk, így még nem fedhetem fel a ruhámat, de később meg fogom mutatni, hogy értsétek miről beszélek. 

A többi esküvővel kapcsolatos cikkemet ITT találjátok, Facebookon pedig ITT tudok követni, ha nem szeretnétek lemaradni az esküvői készülődés mozzanatairól. 

Puszi,

Detty