"Háromféle reakció létezik az alkotásokra - igen, nem és HŰHA! A HŰHA a cél." - Milton Glaser

Mindig is vonzott a festés. Gimnázium után rajz és vizuális-kommunikáció szakon szerettem volna továbbtanulni, amit utolsó évben találtam ki (nem is én lennék), így az idő rövidsége miatt nem tudtam kellően felkészülni a felvételire. De a fél éves rajz előkészítőre mindig szívesen gondolok vissza, rengeteget tanultam ott. Az élet aztán másfelé sodort, így művészi hajlamom teljesen háttérbe szorult. Mindaddig, amíg márciusban Anya nem mutatta meg az Alkotásutca eseményeit. Itt nem csak a festés volt a lényeg, hanem ráadásként egy balerinát festhettem le. A balett fél éve a legnagyobb szenvedélyem, így ezzel az eseménnyel két legyet üthettem egy csapásra. Nem maradt kérdés, bejelentkeztem az április 17-ei eseményükre. 

Izabella utcai alkotótermük falát gyönyörű festmények díszítik, bármelyiket szívesen elfogadnám. Most csak hárman voltunk az élményfestésen, nyilván a hétvégi időpontok sokkal népszerűbbek, de így tökéletes nyugalomban festhettünk Gabival, aki lépésről-lépésre mutatta nekünk mikor, melyik színt vigyük fel és a képünk melyik részére. 

Szerencsére a balerina körvonala ceruzával meg volt rajzolva, mert ez egy nehéz festménynek számít, így azzal már nem töltöttük az időt együtt. 

Kaptunk egy kis képeslap formájú képet is, ami végig segítségünkre volt az árnyalatoknál, a színeknél. Próbáltam elkunyizni a végén, de nem kaptam meg, kell majd a többieknek is. :)

És akkor nézzük, én mire jutottam. Itt a vázlatom, amit előre megrajzoltak nekem. Persze, mondhatjuk, hogy így milyen könnyű, de higgyétek el, épp elég feladata volt így is annak, aki életében először ült neki egy vászonképnek, mint ahogy én is. Ami fontos, hogy ez egy élmény, egy kikapcsolódás, egyfajta terápia. Megismerkedni a többiekkel, megtudni információkat az eredeti kép festőjéről, magáról az Alkotásutcáról, végignézni az eddigi alkotásokat, mind-mind örömmel töltött el egy nehéz hónap után, amiben magamra nem sok időm jutott és lelkileg sem voltam a toppon. 

Szép sorban haladtunk a színekkel, Gabi a lehető legpontosabb instrukciókat adta nekünk, illetve ő is velünk festett. Amikor a sötétkék felkerült, nem gondoltam, hogy ebből bármi is lesz 2 óra múlva. 

De a citromsárga színezés egész értékelhetővé tette. Illetve az akril festék gyorsan szárad, de remek világosítási technikákat tanultunk, kevertük kavartuk a színeket. 

Mind a három, amit készítettünk ezen az eseményen különböző lett, pont ebben rejlik a szépsége, hogy bár a kép, a forma ugyanaz, az ecsetvonások, a színek minden festményen máshogy köszönnek vissza. Ettől egyedi és megismételhetetlen. Az elkészült képem kikerült a hálószobába és nagyon büszke vagyok rá, hogy egy olyan kép díszíti a falat, amit 3 órán át a saját kezemmel készítettem. 

Hogy visszatérek-e? Biztosan! 

Remélem a beszámolóm alapján kedvet kaptatok, hogy alkossatok, létrehozzatok valami egyedit, valami kézzel készültet. Akár a jövő hétvégi Anyák napjára. 

Puszi,

Detty