Szerintem nincs jobb dolog a világon, mint kávéillatra ébredni vasárnap. Utolsó hétvégénk a lakásban. Sajnáljuk persze, de a fél életünk már dobozokban van, az új lakó is nálunk tárolja a cuccai felét, az összes függönyt eladtam, szóval már nem túl otthonos. Délelőtt felkerekedtünk és meglátogattuk a Pál-Völgyi-cseppkőbarlangot, amiről majd külön blogbejegyzést olvashattok. Onnan pedig egyből az új lakást vettük célba. Mikor a Kacsóh Pongrác villamosmegállóban lementünk az aluljáróba erre a képre esett a pillantásom:

Jelnek fogtam fel. Szeretem az új kerületünket, pedig még ott sem lakunk. A rajzot egyébként a Civil Zugló Egyesület tagjai festették, és meg is találtam a cikket róla: http://goo.gl/iBnc0C

A lakásban pedig ahogy vártuk a kifestett szobák vártak minket. 

A falak még vizesek, nem a valódi szín látszik, de az, hogy olyan amilyenre gondoltunk, és végre egyenletes, tiszta és a miénk, az mindennél többet ért. 

FH