Lehet picit le vagyok maradva, de a Cafe Frei Facebook oldalán ma sodort elém egy posztot a szél, miszerint a Herendi porcelán-manufaktúra limitált kiadású csészéket készíttetett a Cafe Frei számára. A Herendi porcelánok számomra mindig is kérdőjeleket idéztek elő a fejemben. Gyerekkoromban hány múzeumon, kiállításon és híres költők, művészek szülőházán rángattak minket keresztül, hogy csodáljuk meg a Herendi étkészleteket, poharakat, dísztárgyakat. Szerintem egy gyerek, vagy egy fiatal felnőtt nem tudja ezt értékelni. Mióta az eszemet tudom, biztos, hogy nem volt divat ilyenfajta étkészletet használni. Étkezésre. Próbálom értelmezni, megérteni az 'időtlen szépség, örök érték' szlogenjüket. Személy szerint nekem egyáltalán nem tetszenek. Egyik sem. Nem is tetszettek soha. Úgyhogy az 'érték' szóra helyezném a hangsúlyt. Pár évvel ezelőtt voltam egy fiatal üzletember lakásában, és döbbentem láttam, hogy az egyébként modern lakása több sarkában vitrinben álltak a Herendi porcelánok. Így tudtam meg, hogy az emberek a pénzüket tartják benne. Rettegnék tőle, hogy összetörnek. :)

Frei Tamást mindig is nagyon kedveltem anélkül, hogy ismerném. Minden olyan dologgal foglalkozik, ami engem is felettébb érdekel. Történelem, kutatások, könyvírás, kávézó. Korábban a Pálya Magazinban több oldalas cikket is írtam munkásságáról. A Miskolci két Cafe Frei-t pedig az egyik legjobb barátnőmék viszik, így még szorosabb a kötelékem. 

Nem valószínű, hogy a következő kávézásom alkalmával a Cafe Frei-ben be fogok vásárolni Herendi csészékből, de mindenesetre nagyon tetszik ez az együttműködés. Pár évet még érnem kell hozzá, hogy az effajta magyar kincseket is értékelni tudjam. 

Szép napot,

FH