Utolsó reggel. Tusolás, öltözés, és minden utoljára használt dolog bedobálása a bőröndbe. Viszlát Dembinszy! A munka nagyon nehezen telt, olyan izgalomban voltam, hogy csak arra tudtam gondolni mi történhet éppen. Hogy halad a parketta? Mikor jön a költöztető autó? Vigyáznak-e majd a cuccainkra? Mikor lesz már 5 óra?

Balázst is alig tudtam napközben elérni telefonon, hogy legalább tudósítson már, mert ő is egész nap rohant, pakolt. Mivel őt nem tudtam traktálni rászálltam a kollégáimra, akik segítenek nekünk a lakásfelújításban, és fél óránként lerohantam hozzájuk a raktárba, hogy jújj mindjárt indulunk. A vége felé már nehezen toleráltak. 5 órakor autóba pattantunk: Gábor, aki a konyhabútort szereli, Laci, aki végig a festőnk volt, Janika, aki Lacinak segédkezett a javításoknál és én. Szuper kollégáim vannak, mindenki máshoz ért, úgyhogy profi a csapat másodállásban. 

A lakás előtt megláttam a költöztető autót, és legszívesebben futottam volna, hogy minél hamarabb belecsöppenhessek én is a költözés valódi ízébe. 2 óra múlva már nem volt annyira mókás...A parketta gyönyörű, nagyon tetszik. A költöztetők pedig 4 órán át csak hozták és hozták és hozták a cuccainkat, el nem tudom képzelni hogy fértünk el 37 nm-en. Eközben beesett a villanyszerelő, tehát az esti 8 órás felállás: Imre a hálóban szereli a kapcsolókat, lámpatesteket, az egyik költöztető srác a Balázs óriási PAX gardróbszekrényét próbálja összeszerelni, Janika egy létrán a fürdőszobában javítja a falat, Laci az előszobában guggol és a beltéri ajtókat alapozza, Gábor a konyhában szereli össze a konyhabútort. Balázs a másik költöztető sráccal elment az IKEA-ba az én PAX gardróbszekrényemért. Én meg csak állok ott, próbálom a szemetet összegyűjteni, mindenhol útban vagyok, 2 percenként telefonálok. A tegnapihoz hasonló kellemes 37 fok. 

Este 9 óra volt, mikor kiürült a lakás mi pedig hullafáradtan próbáltuk legalább az ágyunkat a helyére rakni, hogy le tudjunk dőlni. 

 Az első éjszakáról és a további fejleményekről holnap írok.

xoxo,

FH