Mivel a könyves csoportban - aminek hónapok óta részese vagyok - közel 300 lájk érkezett arra, hogy életemben először veszem kezembe a Harry Pottert és fele ennyi kérés arra, hogy számoljak be az élményemről, így hát úgy döntöttem, Potter megérdemel egy mini posztot. 

Előzmény: mióta Budapestre költöztem (pont 10 éve) falom a könyveket, hiszen Nyíregyházához képest óriási távolságok vannak városon belül is, így már az első napokban (akkor még 1,5 órát utaztam reggel a munkahelyemre) rájöttem, ez csak könyvekkel fog menni. Akkor még okostelefonok sem voltak, egy rózsaszín Nokia 7373-as lapult a táskámban az aktuális kötet mellett. Az első könyv, amivel az olvasás megszállottja lettem egy ajándék volt, amit én vettem valakinek, de soha nem adtam át, így nekikezdtem elolvasni. Elizabeth Adlertől a San Diego mindent visz című könyv, ami az én esetemben különös jelentőséggel bírt, hisz San Diego tényleg mindent vitt. Innentől kezdve sorra vettem az Elizabeth Adler könyveket, kettő kivételével minden kötete megvan, utoljára 2 hónapja olvastam tőle. 

Év elején valamikor rátaláltam a Nincs időm olvasni kihívás Facebook csoportjára (jelenleg 9060 tagja van), azóta minden témába becsatlakoztam és a havi ajánlott köteteket is elolvastam. Számomra azért fontos ez, mert így legtöbbször olyan könyveket (is) olvasok, amiket magamtól nem feltétlenül választanék a Bookline virtuális könyvespolcáról. Persze van, ami nem annyira tetszik (lsd. Szonyecska, Bádogember) és van, ami meghatározó élmény marad (lsd. A Schopenhauer terápia, Mi vagyunk a medvék). Az augusztusi téma egy olyan könyv volt, ami egy sorozat része. Picit bajban voltam, a meglévő - még nem olvasott -könyveim közül ennek egyik sem felelt meg. Aztán valahonnan kipattant, hogy mi lenne, ha belekezdenék a Harry Potter sorozatba. Hm!

Hogy miért nem olvastam eddig és miért nem láttam egy képkockát sem belőle? Alapvetően egyáltalán nem vonz a fantasy műfaj. Sem filmben, sem könyvben. Ezért nem láttam a Gyűrűk urát, ezért nem szeretem a Pókembert és a hasonló nem létező figurákat középpontba helyező sztorikat. Szeretek a földön maradni, valós történeteket és életrajzokat olvasni. Az egyetlen kivétel ez alól az Alkonyat volt, aminek az első része az egyik legmeghatározóbb könyves élményem a mai napig. Persze a filmmel jól szétrombolták az egészet. Most valahogy mégis jött a sugallat, hogy vágjak bele és legyek részese Harry Potter világának. 

Hogy tetszett-e? Az eleje igen, amikor még a mugli világban voltunk. Egy teljesen normális mesekönyvnek tűnt egy szerencsétlen kisfiúról, akinek meghaltak a szülei. Aztán mikor megjelent Hagrid és elindult a valós sztori, kicsit megtorpantam. Nem vettem elő a könyvet mikor utaztunk, csak a táskámban hurcibáltam hosszú napokat. Aztán vidéken voltunk, így tovább olvastam, hiszen csak ez az egy könyv volt nálam. A megérkezés a Roxfortba és az évnyitó halálosan untatott, olyan abszurd dolgok jöttek elő, egyáltalán nem voltam készen rá. De ahogy tovább olvastam és elkezdődött a tanév, barátai lettek és egyre több titokra kellett fényt deríteniük, teljesen belemelegedtem. Valószínűleg rá kellett álljon az agyam erre a világra, de úgy érzem sikerült. Onnantól a második fele már elrepült, ahogy más, jó könyveknél szokott. Úgyhogy mindenkit megnyugtatok, el fogom olvasni a többi részt is, sőt ma ráveszem a férjemet, hogy nézzük meg a film 1. részét is. (Örök szabályom: először a könyv, utána a film!) 

Most viszont vár még rám pár isteni könyv, amiket a csoport tagjai ajánlottak, először ezeket szeretném befejezni. 

Puszi,

Detty