Régóta készülök erre a posztra, igazából nem is a posztra, hanem egy olyan kihívásra, aminek tényleg van értelme, előrébb visz, példamutató lehet, nem mindennapi, emellett érdekes és tanulságos.

Pár hónapja találtam rá a Holy Duck - #viszlatfastfashion Facebook oldalára, és azonnal lekötött. Nagyon izgalmasnak találtam fogadalmait, kihívásait és azt, ahogy vélekedik a jelen divatjáról. Mengyán Eszter újságíró, jelenleg a VOUS női portál főszerkesztője, amit szintén napi szinten követek, olvasok. Pont most egy éve a tudatos ruhavásárlás, az ökodivat, a fenntarthatóság mellett tette le voksát, erről szól a blogja is, amit holyduck.hu néven megtaláltok. Októberben figyeltem fel rá, amikor is eldöntötte idén már nem vásárol új ruhát, cipőt, kiegészítőt. Annyira jól sikerült neki, hogy kitolta a dátumot, így egészen fél évig nem költött ezekre. Bámulatos ugye? (Főleg ha úgy 'istenigazából' belegondolunk vajon nekünk menne-e.)

Mengyán Eszter 

Sokat gondolkozom a blogon, hogy honnan indult, hová tart, és hogy mit szeretnék kezdeni vele. Rengeteg kitűnő blogger mellett igazán nehéz kitűnni. Mindig is hittem abban, hogy akkor lehetsz valóban jó, ha valamit másként csinálsz. Persze arra a valamire nehéz rájönni. Az elején, amikor elkezdtem együtt dolgozni a Rossetti Bizsuval és megállapodtunk a heti egy outfit posztban, a saját, már meglévő ruháimat használtam fel. Persze hamar rájöttem, hogy ez így elég unalmas lesz, nem hiszem, hogy bárkit inspirálhatok vele. Azt azért fontos leszögeznem, hogy az én szerelmem továbbra is maga az írás, a közlés, és csak másodlagos a magam fotóztatása különböző ruhadarabokban. Ennek rengeteg oka van. Tudom, hogy van egy sajátos stílusom, igyekszem jól öltözködni, de nem mindig az aktuális divat szerint. Elértem odáig, hogy tudom mi áll jól, mit mivel kell viselni, és mivel semmiképpen sem. De azért az ember lányánál van egy anyagi korlát is. Vannak alapdarabok, egyszerű, kényelmes ruhák, amikben dolgozni járok, vannak dögösebb cuccok, amiket bulikba veszek fel, és pár basic illetve különc darab. De ennyi. Ez viszont nem elég ahhoz, hogy hétről hétre új darabokat mutassak be egy-egy outfit posztban. Amikor a blog egy olyan fordulathoz ért, hogy profi fotósa lett (Réka - FénytérKép), akkor elhatároztam, hogy kicsit tudatosabb leszek. Így elkezdtem a posztokhoz ruhadarabokat beszerezni, előre megtervezni mit mivel veszek majd fel. Ez működött is addig, amíg rá nem jöttem, hogy mennyi  mindent csak a posztok kedvéért veszek meg, a hétköznapokban sehová sem tudom felvenni. Ezekkel háttérbe szorítva a már meglévő ruhatáram darabjait. Egyik nap csak azt vettem észre, hogy kiborul a szekrény, több ruhán még a címke is rajta lóg (egy outfit poszta várva), de ha egy vacsorára kell elmenni, nincs is mit felvennem. Nyilván én nem kapok magyar divattervezőktől ruhákat, hogy abban pózoljak a képeken, és a Plázák üzletei sem rohamoznak meg egy szatyornyi ruhával, hogy tárjam a nagyközönség elé. Az úgy elég egyszerű is lenne. Hisz stílusérzékem van, költenem nem kell, azt veszek fel, amit csak akarok, pár fotó és már viszem is vissza a ruhákat. Ez egy következő szint biztosan, és nem hiszem, hogy a napi 8 órás munkám és a 2 cég mellett - akikkel közösségi média területen szabadidőmben együtt dolgozok - ez valaha menni fog. Nem járok blogger reggelikre, és nem iszok pezsgőt keddenként egy tetőteraszon a csajokkal. Talán ha 5 évvel ezelőtt lennénk még menne, de az életem már másról szól, és én ennek nagyon örülök. Boldog vagyok így, nem vágyok egy fényesebb, sikeresebb életre (a blog kapcsán). Persze jól esik, ha rám írnak együttműködések során (Rossetti Bizsu, Alinda.hu, Romwe, Csermakdesign, Shein, Nise' Design), és igyekszek is eleget tenni a kéréseknek. Jó volt végigvonulni a Marie Claire Fashion Days színpadán az outfitemben a 25 legjobb között. Nagyon jó volt! De engem ezeknél a dolgoknál sokkal több minden érdekel. Egy blogon viszont nem szerencsés csapongani a témák között, hisz meg kell célozni egy közönséget, így lehet a legtöbb követőt elérni. Pedig szívesen írnék esküvőkről, balettról, jógáról, lakásfelújításról, naplóírásról, kreatív kalendáriumozásról, könyvekről, sorozatokról, érzésekről, kozmetikumokról, gasztronómiáról. De ez mind mind egy más blog téma. Néha belecsempészek egy-egy bejegyzést, de látszólag nem az a közönség követ egy divatblogot, akit érdekel, milyen minőségű festékkel lehet jól lefújni egy dekorációs ágat. Ezek miatt a dolgok miatt régóta motoszkál bennem egy érzés, hogy ki kell törnöm és valami újat belevinni a blogolásba. Lehet, hogy amit kitaláltam másnak semmiség, de nekem nagyon nagy dolog. Eszter hatására májustól

3 hónapig nem vásárolok ruhát, cipőt, kiegészítőt.

Egyet sem! Számomra ez egy igazi kihívás, hisz imádok vásárolni, vadászni az akciókra, lapozgatni a weboldalak újabbnál újabb kínálatát, megnyitni reggel a hírlevelet, kincsekre vadászni a turiban, várni a futárt a csomaggal. De májustól minden megváltozik. Azokon kívül, amiket eddig leírtam fontos még, hogy szeretném ezt a 3 hónapot kihasználni olyan dolgokra amiket eddig nem igazán tettem:

- Környezetvédelem: Eszter és több más tudatos blogger oldalán is olvastam, hogy mit okoz a környezetnek a divatipar, és minél többször olvasok erről, annál jobban elszörnyülködök, illetve annál több infóra vágyok. Ez a cikk már így is elég hosszú, de egy következő bejegyzésben majd sokkollak titeket pár adattal. 

- Spórolni: egyébként is esküvőre gyűjtök, így ez most különösen jókor fog jönni.

- Rendet tenni: nem csak a szekrényemben, hanem az életemben is. Annyi új ruha és cipő tódult be a lakásba velem hónapról hónapra, hogy már semmilyen rendszer nem volt benne. Igazából a ruháim felének létezéséről nem is tudok, mert mindig jön egy újabb, egy favorit, ami pár hónapig szerelem, aztán jön egy újabb...és így tovább. 

- Újítani: a blog természetesen megy tovább, így a jelenlegi készletemből kell majd gazdálkodnom. Ezzel nem azt szeretném elérni, hogy megunt, ódivatú ruhák köszönjenek vissza a blog hasábjain, hanem kihasználni az örök darabokat, elővenni olyanokat, ami nekem régi, de ti még nem láttátok, és átgondolni az egész ruhatáramat. Persze fejtörést fog okozni sokszor, de újraéledhet szunnyadó kreativitásom. 

- Selejtezés: nálam elég nagy a forgási sebessége a ruháknak, hisz aktív gardróbcsere felhasználó vagyok, heti szinten adok el ruhákat, de az új darabok varázsában már arra sincs időm, hogy amiket félretettem, és eladásra várnak, befotózzam és feltegyem őket az oldalra. Ha egy hónapban felszabadul minden időm, amit ruhavásárlással, plázákban sétálgatással, vagy weboldalon való böngészéssel töltöttem, szuper sok időm lesz feltölteni a már nem használt ruháimat (nem mellesleg plusz bevétel a spórolás mellett). Jelenleg egy 6 fiókos IKEA MALM fiókos szekrény van tele azokkal a ruhákkal, amiket nem használok. Botrány!

5 napom van még a fogadalom indulásáig, és igazából 2 dologra van szükségem: egy szuper szabadidőnadrágra (a kedvencem teljesen tönkrement, mondjuk évekig nyúztam, és akkor is kb. 600 Ft-ért vettem a Hádában) és egy koktélruhára a május 20-ai esküvőre, ahová meghívást kaptunk. De a másodikkal kapcsolatban már el is bizonytalanodtam: tuti van olyan ruha a szekrényemben most is, amit nyugodt szívvel felvehetek. (Erről majd beszámolok.)

Csalás: sajnos már előre szeretném jelezni, hogy vannak dolgok a blog kapcsán, amik a fogadalmam miatt nem állhatnak meg. Ilyen a Rossetti Bizsuval való együttműködésem, és a Romwe webáruház havi 1-2 db ruhája, amit a fotózásokra küldenek. Azért ezekről tudni kell, hogy szándékosan nem basic darabokat választok, hanem feltűnő, egyedi darabokat, amik jól mutatnak az outfit posztban, szóval a mindennapjaimban nem lesznek a segítségemre. De a csalásért cserébe fogok nehezíteni is a fogadalmon...de erről majd később. 

Úgyhogy hétfőtől indulok, kövessétek mi történik, mindenről részletesen beszámolok majd nektek, és ha van kedvetek tegyétek próbára magatokat. 

Puszi,

Detty